A szeszélyes április olyan szeles, hogy sokszor ki sem lehet menni a kertbe. Régen volt nálunk csapadék, így könnyen felkapja a szél a homokot, és a szemünkbe fújja, meg buckákat épít belőle. Valamelyik évben kerti tavat ástunk az udvarban, és mivel csak pár nap múlva tudtuk beszerezni a tófóliát, addigra a szél félig visszatemette a gödröt, amit újra ki kellett ásni, aztán a tó körüli területet gyorsan fekete földdel borítottuk, hogy megállítsuk a széleróziót. Legjobb, ha az ilyen homoktalajon nem csupasz a talajfelszín. Nálunk például a kert nagy részét, a fák közötti területeket gaz borítja, amit rendszeresen nyírunk. Csak a zöldségeskert van felrotálva, kapálva. Most, hogy már eléggé megnőtt a borsó, kipróbálom, hogy kartonpapírral és szalmával borítom a sorok közét, mert csak ezekhez tudok most hozzájutni. Ezt nem csak a széleróziót akadályozza, hanem segít megtartani a talajnedvességet, és kicsit visszaszorítja a gaznövekedést.

A csigák ténykedésére majd kíváncsi leszek. Merthogy vannak csigák a kert egy részén, pl. a komposzthalom környékén, de leginkább az üvegházban. Ezért problémás a palántanevelés az üvegházban, mert mikor megjelennek az első sziklevelek a palántákon, a csigák sokszor már le is rágják. Kedvencük a paprika, de nemrég vetettem sárgadinnyét és görögdinnyét tejfölös poharakba, azt is nagyon szeretik, alig maradt belőle, a maradékot inkább a házunk ablakpárkányára pakoltam. Egyébként már szabadföldbe is elvetettem a kabakosokat, az év 100. napján, ahogy a hagyomány előírja. A krumpli is a földben van. Most már el kell kezdenem a káposztafélék kiültetését, és a házban megnőtt paprika és paradicsom palánták üvegházba ültetését.

Lehet szedni a rebarbarát és a spárgát. Ilyen sok rebarbaránk van, csak az a baj, hogy csak én szeretem a családban, így leginkább díszként és talajtakaróként funkcionál:

Úgy látom, hogy sok kajszibarack lesz a fákon, nem ártott nekik a márciusi fagy. Illetve az egyik fa, a Ceglédi arany kipusztulófélben van, a fagy után nem tudott magához térni, elkapott valamilyen fertőzést, megállt a fejlődésben és a hajtások elszáradtak rajta. Adok neki még egy esélyt, visszacsonkoltam, és várok, hogy hátha kihajt (egy része még él). Egyszer már sikerült újranövesztenem egy Ceglédi óriás kajszi fát, amelynek a koronája teljesen elhalt, de a törzséről újra hajtott, új törzset és koronát növesztett, és nem utolsósorban finom a termése, most így néz ki:

És a beteg fa:

Megérkeztek a szilvamolyok, a feromon csapda sokat fogott, pár nap múlva Dipellel fogok permetezni a kikelő lárvák ellen, mert nem díjazom a kukacos szilvát. A permetezést 7-8 naponta ismételni kell, amíg rajzás van. A Dipel hatóanyaga egy baktériumfaj, amely csak a lepkehernyók ellen hat, nagyon környezetkímélő szer.