Megkezdődött a barackszezon. Először is szeretném bemutatni a legkorábbi őszibarackomat, a Spring Belle fajtát. Szinte semmilyen információt nem találtam róla az interneten, úgy tűnik nincs elterjedve Magyarországon, vagy itt más néven fut. Az egyik faiskolában kértem egy korai fajta őszibarackot, és ezt ajánlották. Tényleg nagyon korai, hiszen június 4. hetében már tökéletesen érett volt. Sárga belű, magról váló, finom édes, húsos, zamatos. Héja nagyrészt piros. Korai őszibarackokra jellemző, hogy a külső maghéj kettéválik, ez erre is igaz.

A következő őszibarackom is érik már, ez a Superqueen. Ez egy kevésbé finom ízű, fehérbelű, magról váló kopaszbarack (nektarin).

A kajszi is már leérik. Jópofa, mikor egymás mellé rakom a Ceglédi óriást és a Bergeron fajtát, óriási a méretkülönbség.

Most a Bergeronból főztem lekvárt, ez egy keményebb, rostosabb fajta. Előnye, hogy nem ereszt levet, ezáltal sűrűbb lesz a lekvár, rövidebb ideig kell főzni. Újabban a héját sem húzom le, a héja tökéletesen szétfő és ez is sűríti a lekvárt.

Szomorúan jelentem, hogy itt nálunk cserebogár invázió volt. Pl. a kajszibarackfa lombozatát is megritkították rendesen. Néhány évente jönnek elő ilyen nagy számban. Régebben vettem a fáradságot, hogy korábban felkeltem, és a még dermedt bogarakat leráztam a fáról és összeszedegettem. Most nem volt erre időm és energiám.

A krumplitorony most így néz ki, a másikat már szétszedtem, mert mint korábban írtam, idő előtt tönkrement, lebetegedett. Csak a legalsó gumigyűrűben volt krumpli, kb. 12 szem.

Virágzik a mézontófű (facélia), amit zöldtrágyának vetettem. Hagyom beérni a magját, hogy begyűjthessem, és jövőre is legyen magom.

Érik az a kevés füge, amely tavasszal nem hullott le. Incsi-fincsi.