Most már úgy döntöttem, hogy el kezdek vetegetni, mivel az előrejelzések szerint most már nem lesznek nagy fagyok. Minden évben vetek februárban az ablakpárkányokra helyezett tejfölös dobozokba. Általában paradicsomot, paprikát, padlizsánt, zellert. Az idén saját kerti földet kevertem össze bolti virágfölddel, illetve palántafölddel. Így néznek ki az előkészített kis palántázó cserepek:

A paradicsomot már elvetettem, de először beáztattam kamillás-zsurlós teás vízbe Papi útmutatásai szerint.

Megjegyzem, hogy a holdnaptár szerint igazából nem most kellene vetni, de sajnos munkahely mellett akkor tud kertészkedni az ember, amikor van egy kis ideje.

Elkezdtem az üvegházba is vetni. Ugyanis van egy üvegházunk. Ilyen:

Félig a földbe ásott, házilag kivitelezett üvegház. A tetejét polikarbonát fedi, az oldalát üveglapok. Eddig bevált, főleg a forró nyári időszakokban, amikor kint 40 fokos kánikula van és éget a nap, addig az üvegházban 5-10 fokkal hűvösebb. Télen elviseli a rövidebb ideig tartó kisebb fagyokat, pl. most télen egészen decemberig nem fagyott meg benne a paprika. De decemberben már a fény is olyan kevés volt, hogy már csak vegetált a növényzet benne. Kellene bele valamilyen napsugárzást pótló fényforrás, meg egy kis fűtés, hogy késő ősszel és kora tavasszal is jól érezzék benne a zöldségek. Egyébként így szokott kinézni növényzettel együtt:

Remélem most sem lesz rosszabb. Most már elvetem bele a paradicsomot, retket, káposztaféléket palántának. Egy kevés dughagymát is duggatok bele.

Azért indítom ezt a blogot, hogy bemutassam, miképp próbálom az alacsony humusztartalmú homokos kertemet termőre fordítani, hátha segítek ezzel másokat is, illetve én is szívesen veszem a jótanácsokat, mivel a környezetemben hasonló látásmódú emberek nemigen vannak, akikkel meg lehetne vitatni a kertészkedés örömeit, problémáit. Sajnos a legtöbb ismerősöm lakásban lakik, aki pedig még kertes házban, az is szeretne mihamarabb beköltözni a városba, ahol nem kell locsolással bajlódnia és füvet sem kell vágni. A közvetlen lakókörnyezetemben is - bár a környék mezőgazdasági besorolású - kevés a háztáji kert, a legtöbben csak füves területet tartanak a ház körül, és azt dédelgetik egész évben, műtrágyázzák, levegőztetik, nyírják hetente kétszer, hogy pihe-puha pázsit legyen a talpuk alatt, és zöldséget nem termesztenek. Sokan még a fákat is kivágják a kertjükben, hogy az avareltakarítással se kelljen foglalkozniuk, nem baj ha egész nap tűzi a nap a házukat, hisz van légkondijuk a házban.

Én paraszti családból származom, de a szüleim a hagyományos, vegyszeres gazdálkodás hívei, szerintük a kertben egy szál gaz sem maradhat, ezért szántják, kapálják a földet, de ez nálam - úgy látom - nem jött be, mivel a földfelszín lecsupaszítása miatt a homok átforrósodik, a talajnedvesség elpárolog, kiégnek a növények, ha pedig megmaradnak, akkor sem nőnek nagyra, illetve termést sem sokat adnak. A 2015-s év például katasztrófális volt, a szabadföldi veteményről nem sok termést tudtam összeszedni, ezért döntöttem úgy, hogy megpróbálok változtatni.

A talajtakarással egyetlen gondom van, nincs hozzá anyagom, a kertben ugyanis nincs mit lekaszálni. Ha hagyom nőni a gazt, akkor igen gyorsan felmagvadzik, és nem akarom a gazmagokat rávinni a zöldségeskert talajára, főleg, hogy tele van a kert tarackbúzával, ami szintén szép kalászokat nevel, tele tarackmaggal.

Egyébként az ingatlant kb. 6 éve vettük, ezen van a lakóházunk is. A földterület akkor így nézett ki:

Amint az látható elől kiégett fű, aztán mindenféle kóró és parlagfű, hátul pedig 7 db növendék diófa volt a kert része.

Azóta sok minden változott: pl. elültettünk még kb. 40 gyümölcsfát, konyhakertnek kialakítottunk kb. 250 m2-s területet.De ezt majd később.